Egy kis egyéni beszámolóval kezdek, hiszen az első naphoz a készülődés is szervesen hozzátartozik.

Délutánra egy gyors sütögetés volt a terv, majd utána gyors pakolás, majd alvás. Hajnal egyre sikerült is bepakolni...

Ez még akár tervszerű is lehetne, de előtte jöttem meg Dunakesziről, nagyobb mennyiségű "kólával és ananászlével" a gyomromban. Húsz perc alatt be is pakoltam, majd irány a Moulin Rouge (retro party). Ott is még lecsúszott pár ital, de indulásra visszaértem.

Mikor a többiek megjöttek, én pörögtem, mindenki más ki volt dőlve. Szóval már kezdésnél csalódást okoztak :)

Balázs: Kivételesen időben lementem a ház elé, a reptérre menet feltűnt, hogy Ádám mennyire pörög, ellentétben velünk.
Bálint: Ádám konkrétan részegen érkezett :)

 Röviden az útról:

Balázs: Majdnem minden gond nélkül jutottunk át a biztonsági ellenőrzésen, csak Bálint samponja esett áldozatul a figyelő szemeknek.

Repülő- és buszutak főleg alvással teltek.

Balázs: A gépen szokás szerint Ádám aludt el elsőként - ezúttal a felszállást sem várta meg.
Bálint: Éppen csak elhagyták a repülő kerekei a biztonságot nyújtó hazai földet, amikor Baszi mellékesen megjegyezte, hogy a jogosítványát otthon hagyta - mintegy 3200 km kocsikázáshoz ilyen hozzáállás kell. Balázs entré-ja után szükség volt néhány percre, hogy a kedélyek megnyugodjanak.

Az átszállási idő is gyorsan elrepült, egy kis buszozás, egy kis alvás, egy kis vásárlás. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Bálint bátorítására én egy kólához fizetség nélkül jutottam hozzá. A londoni reptereken a WHSmith nevű helyen lehet venni újságot, üdítőket. Általában a szomszédos üzlet azonos cégér alatt a könyveket szokott árulni, és ott is lehet fizetni, de legalább nem kell sorban állni. Itt nem voltak egymás mellett, de én megpróbáltam a könyvesboltban fizetni, nem engedtek, vázoltam a többiek számára a helyzetet, és végül nem fizettem.

Balázs: London Bálint számára újabb nehézséget tartogatott. Az átvizsgálás után ezúttal egy zselé számára ért véget idő előtt a túra. Ezt már jobban sajnálta. Míg Bálinték máshol aludtak, én egy helyes lány mellett ültem, de mint hűséges ember, szóba se álltam vele.

Ami óriási tragédia volt, hogy egyetlen helyen volt csak ingyen net, ráadásul az is Tallinnban.

Miután megérkeztünk Kristiinahoz (nem elírás a két i egymás mellett, itt vannak Ádám kompatibilis nevek), bementünk sétálni egy kicsit a városba. Én érdeklődtem a bulizási lehetőségekről (egy nagyon kék szemű lány is besegített), másnap pedig teszteltük a város éjszakai életét (kritika érkezik majd).

Közben meglátogattuk a Hell Hunt nevű helyet (helyi sör, cider tesztelve).

Balázs: A pub nagyon hangulatos volt, ahol természetesen mindenki alkoholtartalmú italt rendelt, kivéve Ádámot, ő általános megdöbbenésre kólát ivott. A sör egy kicsit vizesebb a szokásosnál, de azért jó volt.

Sajnos az ugyanott bulizó lánybúcsú tagjai a nyelvi korlátok miatt nem velünk foglalkoztak, de legalább Bálint túlette magát, azóta is nyögi :)
 

Bálint: Ádám alkohol nélkül is elfáradt annyira, hogy jó ötletnek tűnt számára pulcsi nélkül felfrissíteni magát a hűs tallinni éjszakában. Szerencsére én figyeltem, így nem érték újabb veszteségek a csapatot.

MI