Reggel a JJK indulójára ébredtünk, majd a nyugodt reggelit a házirend ismertetése zavarta meg:

- lábbelit az előszobában levenni

- enni, inni csak a konyha területén

Miután mindannyian sikeresen levizsgáztunk a szabályokból, elmentünk a postára. Előző nap jött egy értesítő, hogy küldemény érkezett, bíztunk benne, hogy Balázs jogsija jött meg. Nem kellett csalatkoznunk. Ráadásul kiderült, hogy Baszi bátyjának van humorérzéke, hiszen a többrétegű (legalább 10) csomagolás nem kevés nehézséget okozott számára.

Kicsit sétálgattunk a városban - főutca, kilátó és stadion megtekintva - majd Bálint tanulás céljából ifi hokiedzést tüntetett ki figyelmével.

Bálint: Az egyik játékos apjával beszélgettem, aki elmondta, egy 14 éves gyerek után 2000 eurót kell kifizetni egy szezonra, plusz a felszerelés. Ami külön vicces, hogy panaszkodtak a kevés jégpályára (túl sok gyerek akar hokizni), ha tudnák, mi a helyzet itthon... Lényegesen jobbak voltak nálunk, de nem adjuk fel.

Misi ezalatt tutori feladatát látta el - az újonnan érkező diákok segítése, az egyetem bemutatása tartozik ezek közé. Gyors ebéd után, felmentünk Jyväskylä híres hídjára, ahol testközelből figyelhettük meg a kilátóból már megcsodált tórendszert.

Misi: Jyväskylä egyetemi város, nagyon nagy élet van tanítási időszak alatt.

Misi ekkor már a meccsre pihent, Bálint és Balázs pedig leértékelt papucsot vásárolt. Egy órával a meccs kezdése előtt értünk ki, és az előre kinézett, kapu mögötti helyet foglaltuk el. Bálint - mindannyiunk nevében - egy gyönyörű zászlót dekorált ki, melyre finnül a "A mi kapusunk"-at írta. A zászlót végig kézben tartottuk - az összefoglalóban is látszunk - sokan meg is nézték, de a legjobb az volt, mikor egy idősebb magyar jött oda hozzánk a zászló miatt. Lahtiban volt szenior atlétika vb-n, és a barátaival utazgatott kicsit.

A meccsen telt ház volt (közel 5000 néző) és csak ott derült ki, hogy az ellenfélnél is játszott egy magyar, aki odajött hozzánk a meccs után egy kicsit beszélgetni. Az eredmény nem alakult sajnos jól, éppen ezért csak a jó dolgokat emelném ki: az önkéntesek.

Misi már a meccs előtt is felhívta rájuk a figyelmünket, akik valóban dekoratívak, de sajnos nagyon fiatalok voltak.

Bálint: Szerintem Ádám és Mika célcsoportjába tartoztak.

A nap krónikájához még hozzátartozik, hogy tiszteletét tette a meccsen egy szaktekintély is. Ittuk szavát, párat idéznénk is tőle:

- a taccshoz jól álltak fel

- az időtényező nagyon fontos a futballban

- kiteheti területbe vagy átlőheti a másik szélre (a meccs izgalmait követően már máshogy fogalmazott: "felrúghatják területbe, vagy adhatják a nagy kerót")

- fizikálisan jók, de gyakran elfelejtik a taktikai elemeket, pl: nem zárják be az ellenfelet, de néha igen

Mellesleg az említett urat Balázsnak (NB III-as játékos, 1x-es Budapest Válogatott) hívják. Amúgy általánosságban elmondható, hogy mind a közönség, mind a csapatok nagyon sportszerűek. Megpróbálnak gyorsan játdszani, de sok a technikai hiba.

Ami számunkra nagyon furcsa volt, hogy a nap nem lefelé ment, hanem oldalra. Az estére rányomta a bélyegét az eredmény, megkóstoltuk a helyi Bacardi Breezereket - finomak - majd lefeküdtünk aludni abban a reményben, hogy Misi csatlakozhat hozzánk a lappföldi túrára.

MI