Kilencre volt belőve az ébredés. Szokás szerint én keltem fel elsőként. 

Bálint: Persze! Én voltam a legfrissebb.
Balázs: Még az ágyban fetrengett az Ádám, mikor mi már reggeliztünk.

A menü joghurt és pirított kenyér volt (én csináltam). 10 körül indultunk el. Megnéztük a tengert - a Duna is tisztább, és egy helyen annyira büdös, hogy csak a szakasz rövidsége mentette meg Baszit a hányástól - és a mellette található falloszra emlékeztető obeliszket.
Ezután rövid séta keretében a helyi Citadellán - erőd és bárok nélkül - átsétálva megnéztük a Madonna koncert helyszínét, majd órákat ácsorogtunk Tallinn egyik nevezetességénél, Péter cár egykori nyári rezidenciájánál, míg Baszi kiélte fotós hajlamait. Sok kacsa és virág képe emlékeztet minket Baszi vállalkozó kedvére és az eddig nem ismert romantikus oldalára.

A környék gyakorlatilag egybefüggő parkok sorozata volt, a füvet bármelyik magyar klub megirigyelhetné.

Balázs: Kultúra címszó gyanánt a helyi szépművészeti múzeumot vettük célba, de hétfő lévén zárva volt, nem eshettünk kísértésbe. Ádám viszont berontott a női wc-be, talán ő mégis kísértésbe esett.

Bálint erőteljes unszolására elmentünk ebédelni. Vapiano volt a hely neve, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, stílusra olasz. A kaja is jó, de nem csak ez a lényeg. Nincs kiszolgálás, belépésnél mindenki kap egy bankkártya méretű plasztiklapot, és arra lehet rendelni. Ha pedig kész van a kaja, akkor egy kis távirányítószerű kütyü jelzi, lehet menni a pizzáért. A fő csáberő persze az ingyen net :)

Balázs: Az nem távírányítószerű, hanem villogó vibrátor kütyü. Az én számom 17-es volt.

Itt elváltunk házigazdánktól, Kristiinától, és hosszú sétára indultunk az óvárosba. A középkori várfal - az őrtornyokkal együtt - szinte teljes egészében megmaradt. A falon belüli városrész a macskaköves utcákkal, kis sikátorokkal, eldugott lépcsőkkel szép és nagyon hangulatos. A legmaradandóbb élmény egyértelműen Alexander Nyevszkij katedrálisa volt. 1900-ban adták át, az útikönyv szerint nem illik a környezetébe, de amúgy Tallinn egyik legszebb épülete. Ezt mindenkinek tudnia kell.

Rövid pihenőt tartottunk egy McDonald's-ban (újabb ingyen net :), ahol annyi friss impulzus (értsd: jó nők) ért minket, hogy már a többiek sem vetették el az esti buli lehetöségét. Hat körül elindultunk visszafelé, közben nagyobb összeget invesztáltunk a későbbi jókedvünkbe.
Pihenés, pihenés, pihenés volt a menetrend, majd szép lassan bekapcsoltuk a zenét, kinyitottuk a vodkát, végül kórust alakítva adtunk koncertet Kristiinának a nagyszobában.

11-kor nekivágtunk a tallinni éjszakának. Bulit nem találtunk.

Bálint: A befelé útról semmit sem tudok mondani, ugyanis nem emlékszem rá. Ádám kicsit később ért haza, öt lánynak tíz percébe tellett, hogy utánunk küldjék.
 

Módosult tudatállapotban hajtottuk álomra fejünket, ennek köszönhetően Baszi ezúttal nyugodtan horkolhatott.

MI