Fittségtünknek köszönhetően az előző este hosszúsága maximum a szemünkön látszódott, készen álltunk az utolsó állomásra, Stockholmra
A túra végére nagyjából ki is alakult a megfelelő munkamegosztás. Bálint felel a blog kultúrális részéért, én maradok a bulvár témáknál, és hát Balázsnak nem jutott semmi, cserébe hihetetlen lelkesedéssel és kitartással örökíti meg utazásunk szinte minden pillanatát.
Innentől akkor Bálinté a szó. Akaratlanul is pont belebotlottunk a királyi palotánál az őrségváltásba, ezt hívják jó időzítésnek, máshol esetleg mázlinak. Ami látványos volt ugyan, de nagyon hosszú, a tűző napon csak Ádám állta végig. Utána megnéztük a híres templomokat, a Városházát, ahol például a Nobel-díj átadó vacsorát tartják. Külön érdekesség, hogy ezek az épületek apró szigeteken helyezkednek el, melyeket kis hídak kötnek össze egymással.
A szállásra való visszatérés előtt egy kisebb kitérőt iktattunk be, hogy Stockholm egyik nevesebb parkját is bejárjuk. Ezzel nem is lett volna különösebb gond, egy kis séta senkinek sem ártott még meg, viszont nem figyeltünk az égi jelekre. Az eső már akkor ért el minket, amikor fedezék nem volt a közelben, visszafordulni nem lehetett, maradt a séta a viharban. Mire a szállóként funkciónáló hajóhoz értünk kevesen tudták volna eldönteni, hogy csak az eső miatt vagyunk vizesek, vagy tán a tengerben is megmártoztunk. E kellemetlen közjáték nyomán előrukkolhattunk hihetetlen logisztikai képességeinkkel, csak a kivételes tehetséggel megáldott emberek tudták volna az amúgy is lehetetlenül kicsi kabinban annyi ruhát kiakasztani száradni.
Rövid esti pihenőre vonultunk a szárítási művelet miatt egyre melegebb és párásabb kabinba. Az esti műszak tízkor kezdődött, egyetlen célunk az éjszakai élet feltérképezése volt. Elárulhatom, sikerrel jártunk. Minden hely felépítése nagyjából hasonló. Van egy külső része, ahol lehet dohányozni, illetve ahol az arra illetékes eldönti, hogy ki mehet be, vagy ha fizetős a hely, ki fizet, ki megy be ingyen. Szerintem borzalmas ez a rendszer. Kiskirályokat nevel, akik tapasztalatom szerint vissza is élnek "hatalmukkal", plusz hihetetlen tömegek passszírozódnak össze egy-egy hely előtt.
Bálint: Még a buli előtt Baszi próbálta felidézni az orosz lány nevét, Nyesztára emlékezett (eredetileg Nastya), amivel jókedvre derítette a társaságot.
Több helyet is megnéztünk, végül a The Soap Barban töltöttünk el hosszabb időt, majd hazasétáltunk.
Bálint: A hajón játszi könnyedséggel alakítottunk ki ziccereket, és csak rajtunk múlt, hogy nem ütöttük ki az ellenfelet, ellenben itt Stockholmban még a félpályát is nehezen tudtuk volna átlépni.
B&B: Eddig azt hittük, hogy Budapesten vannak a legszebb lányok, de most már tudjuk, hogy csak az ezüstérem nekik.
MI
