Búcsúztunk az autótól (összesen 3670 km-t tettünk meg), már csak Helsinkiig kellett vinnie minket. Az odafele úton, azért egy hatalmas vihar elkapott minket - először volt rossz idő Finnországban - és ez ki is tartott délutánig, csak az eső intenzitása változott. Bálint Helsinkit, míg mi Porvoot, az egyik legrégebbi város az országban, választottuk. Sajnos minket sem került el a nagyvárosok átka, és egy kisebb forgalmi akadály miatt a kényelmes menetrendünknek lőttek, úgyhogy szaporáznunk kellett, hogy elérjük a hajót
Balázs: Porvoo óvárosi épületei megőrizték a klasszikus skandináv építészet jellegzetességeit. Szűk, macskaköves utcák, faépületek láthatóak ott.
Bálint: Aki Finnországban jár annak a Radio Aaltot ajánjuk, az egész ország területén fogható, változatos, jó zenét játszik.
A fedélzetre lépést követően olyan érzésünk volt, mintha a Westendbe mentünk volna be. Hatalmas belső tér, üzletek, éttermek mindenhol. Ez volt a 7-es szint. Összesen 13 emelet van a hajón. A 6. még hasonló, mint a hetes, ott is az üzletek, éttermek dominálnak. A 2., 5., 8-11. szinteken voltak a kabinok. 3-4. az autóké, 12-en napozóterasz, uszoda, míg a legtetején volt egy diszkó. Azon kívül még a 8-on is volt egy szórakozóhely (Atlantis), egy kaszinóba ágyazva.
Mire a hajó útnak indult, már felfedeztük az egészet, és rövid pihenőre tértünk. Ekkor már tudtuk, hogy egy hibát elkövettünk. Három jegyet vettünk, ami egy négy ágyas kabinba szólt, így kaptunk magunk mellé egy útitársat, ha saját kabint akarunk, akkor az fejenként 70 euróval lett volna drágább. Viszont a kiskapu már csak ott jutott az eszünkbe, ha a képzeletbeli barátunknak is veszünk egy jegyet, akkor csak mi lettünk volna a kabinban, és még egy szabad ágyunk is marad.
Kilenc körül kezdtünk magunkhoz térni, és az italokat magunkhoz véve kerestünk egy kényelmes kis zúgot. Itt találkoztunk magyarokkal, akikről kiderült, hogy az Atlantis színpadán zenélnek egész éjszaka. Első buli egy kis karaoke volt, ha esetleg lettek volna olyan gondolataink, hogy mi is énekeljünk, akkor a fellépők elég hamar elvették a kedvünket. Szinte hihetetlen módon, de akárki is állt a mikrofon mögé, az eredetit megszégyenítő módon adott elő.
11-kor vége lett a "Megasztárnak", kezdődött a buli. Iszogattunk, buliztunk, de még nem igazán indult be a dolog. A fordulópont érzésem szerint a 12-en történt, amikor szokásos sétánk keretében két jókedvű lányba botlottunk, akik csak annyit kértek, hogy csináljunk egy közös fotót. Kicsit beszélgettünk velük - fiatal svédek voltak, majd szép lassan körünkben üdvözölhettük a kicsit késve érkező bulihangulatot.
Bálint: A buli előrehaladtával olyan érzésem támadt, mintha Ádámnak egy nagy kapacitású nyomkövető rendszere lenne, ami alapján mindig tudta, merre vannak a helyes lányok.
Innentől felgyorsultak az események. Én orosz vonalon indultam el, a többiek pedig készültek a stockholmi napokra, és svéd nyelvleckével kacérkodtak.
Bálint: Miii?
Balázs: A promenád feletti átjáróban álltunk, amikor Ádám szeme ismét felcsillant, és hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy a következő pillanatban - több emeletet rohanva - már a lány mellett állt.
Aztán a hajnal már mindannyiunkat a kabinunkban talált, sajnos rajtunk kívül még egy horkoló plusz vendég is volt, képzeletbeli barátunk helyett.
Bálint: Nem részletezném a bulit, de egyszer mindenkinek el kell ide jönnie.
MI
