Egyszer valaki - aztán még évente egyszer legalább - arról mesélt, hogy síelésnél miért a harmadik nap a legveszélyesebb. Ennek megfelelően nagyon fontos az optimizmus.

Szóval a következő pozitívumokat említhetjük meg:
- elértük a hajót
- Bálintból csak a szokásos úton távozott bevitt anyag
- gyakorlatilag mindenkinek Nokia telefonja van, eddig egy Sony-Ericssont láttam
- épségben elértük Jyväskylät

Azért a harmadik nap átka minket is utolért, de szerencsére az áldozatok nem mi voltunk, hanem a vakok. Kiderült, hogy Balázs ellenségként tekint rájuk.
Mi történt? Helsinkiben megyünk át a pályaudvarhoz vezető zebrán, miközben szól egy, a vakokat segítő, hang. Ez talán mindenki számára ismerős, ezért volt meglepő, hogy Balázs mennyire a pokolba kívánta azt a bizonyos hangot, egyértelműsítve kívánságát, hogy a vakokat elgázolják a zebrákon. 

Balázs: Rohadtul nem ezt mondtam!!!

Most ki is fejteném a pozitívumokat részletesebben is.
Majdnem elaludtunk, de Balázs megmentett minket, így egy öblös “Jó reggelt, gyerekek!”-re pattantunk ki az ágyból, és nagy rohanás után elértük a lélekvesztőre legkevésbe sem emlékeztető kompot. Jót aludtunk az úton, én megismerkedtem Vilmával és Renátával, két litván lánnyal, ők sajnos Tamperébe mentek.

Helsinkire csak pár óránk volt – ami elég is. Láttunk egy szép katedrálist, egy ortodox templomot, és mivel három a magyar igazság, ezért a városnézés végére még egy különleges templomot is beiktattunk. Aminek helyét egy sziklából vájtak ki, és abba építették bele a szentélyt. A központban a pár hangulatos sétálóutcát érdemes megnézni. A parton egy nagyobb piacra tévedtünk, ahol nem tudtunk ellenállni a gyönyörű szinekben pompázó gyümölcsöknek, végül ettünk málnát, melyet a finn szokásoknak megfelelően nem mostunk meg.

Egy apróság bekavart azért, mikor le akartuk rakni a megőrzőbe csomagokat, egy nő a pult mögül finnül kezdett beszélni hozzánk. Szóltunk, hogy nem értjük, úgyhogy elmondta még egyszer, majd még egyszer. Magyarországon legalább másodszorra hangosabban és szótagolva próbálkoznak.

Kora délután átvettük a bérelt kocsit (szinte teljesen új, full extrás, diesel C4), és elindultunk északnak. Az otthonihoz képest a finn utak szélesebbek, de az igazi különbség a tájban rejlik, tavak és fenyvesek váltják egymást már az ország déli részén is. 

Bálint: Ádám ezúttal a navigátor szerepében aludta végig az utat.

270 km vezetés után megérkeztünk Jyväskyläba, ahol Misi már várt minket. Egy “emberes hello” után elmentünk vacsorázni. A korábbi napok fáradtsága, és a Misi másnapi fontos meccse miatt korán lefeküdtünk.

MI